A Lawnmarket tetején lévő Weigh House és a West Bow élén a kereskedők és a kereskedők számára fontos épület volt. Az eredeti épületet 1352-ben Dávid II adta, és 1381-ben angolul megsemmisült. Évszázadokon keresztül legalább négy alkalommal megsemmisült és újraépített, az egyiket Oliver Cromwell pusztította el a vár ostrom alatt. IV. György király 1822-ben történt látogatása alkalmából a Mérlegházat véglegesen lebontották, hogy a vár jobb megközelítését lehetővé tegye a meredek és keskeny Várhegy felett.    

Az egykori Tolbooth templom, amely a várnegyeden fekszik az Edinburgh-i kastély megközelítésein, most az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztivál adminisztratív alapja, és a The Hub-nak nevezték át. A templom 1844-ből származik, amikor mind a plébániatemplom, mind a Skóciai Egyház közgyűlésének éves találkozóhelye volt.

A Parlament háza közvetlenül Saint Giles déli részén áll. 1632 | 1640-ben, az I. Károly utasítására, a skót parlament házába. 1806-ban és 1808-ban két parlamenti cselekedet engedélyezte az Old Parliament House homlokzatának átalakítását. A munkát, amelyet Robert Reid tervezett, leállt a tűz miatt. 1824 után tovább folytatódtak a keleti oldalon.

Az Edinburgh Tolbooth a XIV. Század végén épült a High Street déli oldalán. A Burgh Tanácsot, a bíróságokat és a Parlamentet biztosították. A 15. század végétől börtönbe került. 1785-ből nyilvános kivégzések történtek. Bár a XVI. Században egy új épületet biztosított, a Tolbooth 1817-ig közös börtönként maradt fenn. Miután többször átépítették és felújították, 1817-ben véglegesen lebontották.

Az Észak-híd képviseli az új korszak javítását az Edinburgh város számára. Valójában ez volt az első kapcsolat az óváros és az új város között. Építése 1763-ban készült, ugyanabban az évben, amikor az Észak-Loch, az Újvárosról az Óvárostól elválasztó tó lecsapolták, mivel a városi falak mentén vízszintesen elterjedt városa lett. A hegy északi oldalának problémája és az építész alulbecsülése a szükséges mélységek miatt a szerkezet egy része 1769. augusztus 3-án összeomlott, és öt embert ölt meg. A jelenlegi Észak-híd 1896-ban épült. A híd a Waverley állomáson áll.

Napja egy modern autópálya, amely az óváros főutcáját összekötő, a város déli oldalán levő egyetemi épületekkel kapcsolódik, amelyek a Marlin’s Wynd, a Peebles Wynd és a Niddry’s Wynd helyébe lépnek. Amikor a Dél-híd végül 1788-ban fejeződött be, úgy becsülték, hogy a Bridges legidősebb lakosa, a jól ismert és elismert bíró felesége lesz az első, aki átlépi. Sajnos, néhány nappal a nagyszabású nyitó előtt, a szóban forgó hölgy elhunyt! Tehát az első „test”, amely áthaladt a Dél-hídon, egy koporsóba tette. Különben is, sok üzletember kezdett építeni házak és házak mentén mindkét oldalán a hidak, amely 18 az eredeti 19 ívek, így csak a Cowgate arch látható. Ez sok boltívt hoz létre, amelyeket eredetileg a felső szintű műhelyek tárolására használták.

A boltozat

A híd, amely soha nem volt vízálló a törvényi építés költségvetése miatt, szivárogni kezdett, és sok vállalkozás kiépült. A nedves és nedves boltívek kezdték otthont adni a társadalom legszegényebb és legvitatottabb szekcióinak, mint például a bevándorló írnokok, a felföldiek, a zsoldosok földesurai és a testvérek. A Cowgate területet az 1840-es és 1850-es években „Little Ireland” néven ismerték. Az 1870-es években a boltívek teljesen elhasználódtak. Napjainkban ezek a boltívek egy része a nyilvánosság számára nyitott, az egyik legkeletibb helyről ismert Nagy-Britanniában (BBC)

„Egyszer volt annyi kéményszárny a központi Edinburgh-ben, mint kirk-tornyok, és a levegő súlyos volt az előbbi maláta és komló csípős gőzével”. A sörfőzés volt az egyik legősibb és legfontosabb iparág Edinburghban, amely a városnak adta volna a „Auld Reekie” becenevet („Old Smoky”). A legfontosabb sörfőzde a William Younger és Co Holyrood Sörgyár volt, amely a Canongate legnagyobb sörfőzdék volt, és az utolsó, hogy bezáruljon. Tevékenységét 1749-ben alapították, és a kilencvenes években bezárták. A honlapot most a skót parlament foglalja el.

2004 szeptembere óta a Skót Parlament hivatalos otthona az új skót parlament épülete, az Edinburgh-i Holyrood területen, amelyet a spanyol Enric Miralles építész tervezett. A komplexum fő jellemzői közé tartoznak a levél alakú épületek, egy fűvel fedett ág, amely a szomszédos parkokba és a gabion falakhoz kapcsolódik, amelyek a korábbi épületek kövéből származnak. II. Erzsébet királynő 2004. október 9-én megnyitotta az új épületet.

A Nelson Emlékmű Horatio Nelson admirális tiszteletére emlékem tornya. Ezt R. Burn úgy tervezte, hogy a Horatio Nelsonhoz szorosan kapcsolódó objektumként felfelé néző teleszkópként néz ki. 1853-ban egy időgombot adtak hozzá, mint egy időjelzés a Leith kikötőben való hajózáshoz. Tény, hogy a tengerszint feletti 171 méteres tengerszint feletti magasságban egy korábbi árboc helyettesített, amelyet a Forth hajózási jelzésére használt. Az időgömböt több mint 150 éven keresztül működtetik, egészen 2007-ben egy vihar károsodása miatt. 2009-ben helyreállították, és hangja még ma is zörög.

A börtön az volt, hogy az Old Tolboothot a főutcáján helyettesíti, Edinburgh legfőbb korrekciós eszközévé. A jellegzetes castellated divatát Archibald Elliot építész tervezte, klasszikus, görög újjászületésű alkotásairól, hogy megfeleljen a környék egyéb struktúráinak stílusa. A Calton börtön általánosan megvetett feltételeit a 20. század normáinak és az 1925-ös börtön bezárása után rendkívül alkalmatlannak tartották. 1935-ben lebontották. Ezt a helyet most a St Andrew’s House foglalja el. Ami csak a régi Calton-börtön maradt, az a toronyház kormányzója, a régi Calton temető mellett.

Ez a neoklasszikus épület hosszú ideig az egyik legrégebbi skóciai iskolába látogatott, amelyet 1128-ban alapítottak. 1820-ban valójában a királyi középiskola helyzete nem volt elegendő a lakosság növekedéséhez. A Royal High School 1829-ben a Calton Hill déli oldalára került át. 1832-ben az egykori iskolaépület újra megnyitott sebészeti kórházként, ahol az Edinburghi Egyetem Anatómiai osztályokat tartott. 1999-ben a régi királyi középiskolát az új skót parlament potenciális otthonaként vetették fel, de úgy döntöttek, hogy az új törvényhozót egy tervszerű struktúrába helyezi a Canongate Holyrood területére.

A Mound-on, a Királyi Skót Akadémiát W. H. Playfair építette 1822-ben. | 1826 és 1831-ben meghosszabbítva. | 1836 az Ipari és Halászati ​​Tanács számára. A 1859-ben épült, szomszédos Skóciai Nemzeti Galériával együtt a neoklasszikus stílusuk segített átalakítani Edinburghot Észak-Athén mai napjává. A két épületet 1912-ben átalakította W. T. Oldrieve. A Victoria királynő szobra a Királyi Skót Akadémián túli.

A Mound tetején elhelyezkedő Közgyűlés-terem és Szabadegyetemi Főiskola emlékeztet az 1843-as évek zavarára, vallási konfliktusra, amely létrehozta a Szabad Skót Skót Templomot. A William Henry Playfair által tervezett épületet 1846 és 1850 között állították fel, amely a XVI. Századi Mary Guise-palota helyén állt. A főiskola az egyetlen épület, amelyet a Playfair gótikus stílusban tervezett. Annak ellenére, hogy a skála túl kicsi volt, az iker tornyok nem csak a Princes Street, hanem messze a városközponttól is megtekinthetők.

1796-ban a Skóciai Bank igazgatói úgy döntöttek, hogy egy céltudatos főhivatalt feladnak, hogy a Moud tetejére helyezzük, amely az Újvárosból feltárt földből készült, 16 méteres, hegyi hegyi meredek lejtőn helyezkedik el. Az épület első formája egy elválasztott grúz stílusú villa volt, amelyet egy sekély csészealj kupolva látott el, de általában nem csodálták. A David Bryce 1864 és 1878 között radikális átalakításokat hajtott végre, amelyek az egész épületet egy római barokk megjelenésnek adták át: két új szárnyat adtak hozzá, melyeket domború lámpák koronáztak, míg a meglévő központi kupolát egy sokkal magasabbra helyezte, a firenzei stílusban , melyet a Victory szobor vezet.